Izrael fejlett egészségügyi rendszere, a csúcsminőségű gyógyászati és kutatási erőforrások, a modern kórházi szolgáltatások, illetve a népesség arányához képest is jelentős számú orvos és szakember mind tükröződik az ország alacsony csecsemőhalandósági rátájában (100 ezer élve születettre 4,7) és a hosszú várható élettartamban (nőknél 82,2 év, férfiaknál 78,5 év). A mindenki számára érvényes, életre szóló egészségügyi ellátást a törvény biztosítja, és a költségvetésből az egészségügyre fordított összeg aránya más fejlett országokhoz képest is magasnak mondható.
Régre nyúló hagyományok:
a 19. században gyakoriak voltak az olyan betegségek, mint a vérhas, a malária, a tífusz és a trachoma. Az akkor még elmaradott és mellőzött terület a Török Birodalom részét képezte. Annak érdekében, hogy a jeruzsálemi Óvárosban élő zsidó közösséget egészségügyileg ellássák, számos európai zsidó közösség által létrehozott rendelő nyújtott ingyenes szolgáltatásokat azok számára, akik ezt nem tudták megfizetni. A rendelők híresek voltak arról, hogy még nehéz körülmények között is odaadó és figyelmes ellátást biztosítottak. Később ezek a központok kórházakká fejlődtek: Bikus Holim (amit 1843-ban alapítottak), Misgav Ladach (1888-ban) és Shaare Tzedek (1902-ben). Ezek a kórházak még ma is működnek, és modern orvosi technológiával minőségi szolgáltatásokat nyújtanak. A jeruzsálemi Hadassah Egyetemi Orvosi Központhoz orvosi, ápolói és gyógyszerészeti oktatási intézmények, valamint két kórház tartozik. Az egyetem két ápolónőre vezeti vissza alapítását, akiket 1913-ban az amerikai Hadassah Cionista Szervezet küldött Jeruzsálembe.