Izrael földrajzilag négy régióra osztható: három párhuzamosan elhelyezkedő észak-dél irányú sávra és a déli felén található, főként száraz zónára.
A parti síkság a Földközi-tenger partvonalával párhuzamos homokföveny, amelyet keskeny, 40 km széles termékeny mezőgazdasági terület határol. Északon a homokos tengerpartot időnként töredezett mészkő- és homokkőszirtek váltják fel. A tengerparti síkságon él Izrael 7 milliós lakosságának több mint fele, és itt találhatók a legnagyobb városok, mélyvizű kikötők, az ország iparának túlnyomó része, a mezőgazdasági területek és turisztikai létesítmények jelentős hányada is.
Több hegyvidék húzódik végig hosszában az országon: északkeleten a Golán-fennsík bazaltszirtjei magasodnak a Chula-völgy (Emek HaChula) fölé, amelyeket a régmúlt idők vulkanikus tevékenysége alakított ki. Galilea főként puha mészkő- és dolomitdombjai 500–1200 m magasak. Kisebb állandó folyóknak és a bőséges csapadéknak köszönhetően ezek a területek egész éven át zöldellnek. Galilea és a Golán terület lakossága mezőgazdasággal, könnyűiparral és idegenforgalommal foglalkozik.
A Galilea és Szamaria dombságait elválasztó Yizre’el-völgy Izrael legtermékenyebb mezőgazdasági területe, művelése szövetkezeti közösségekben folyik (kibuc, mosáv). Szamaria és Júdea (Ciszjordánia) hullámzó dombjai mozgalmas képet nyújtanak; sziklaszirtek és termékeny völgyek váltják egymást elszórtan, évszázados, ezüstös olajligetekkel tarkítva. Az ókori gazdák által kialakított teraszos művelés belesimul a természeti tájba. A lakosság kis városi központokban és nagy falvakban él.
Az ország közel felén elterülő Negev igen gyéren lakott, lakossága mezőgazdasággal és iparral foglalkozik. Délebbre a Negev teljesen száraz vidékké válik, kanyonok és kiszáradt folyómedrek szabdalják, amelyek a téli esőzések idején kiáradnak. Délre kopár, rögös csúcsok, kráterek és sziklás fennsíkok váltakoznak, a klíma egyre szárazabbá válik, a hegyek egyre magasabbra törnek. A három, erózió által kialakított kráter közül a legnagyobb 8 km széles és 35 km hosszú; mélyen barázdált sziklafalai változatos színekben pompáznak. A Negev déli csücskénél, a Vörös-tenger partjánfekvő Eilát közelében a magas szürke- és vörösgránit ormokat kiszáradt szurdokok és magányos szirtek szabdalják, a különböző homokkőrétegek szivárványszínben csillognak a napfényben.
A
Kineret-tó (Galileai-tenger/Tiberias-tó/ Genezáret-tó) Galilea és a Golán-fennsík között búvik meg. A 8 km széles és 21 km hosszú tó 212 méterrel a tenger szintje alatt fekszik, Izrael legnagyobb tava, és az ország fő édesvízi tartaléka. A Kinerettó partján számos, történelmi és vallási szempontból jelentős hely található, a terület mezőgazdasági arculatú, valamint halászati és turisztikai létesítményekkel rendelkezik.
Fotó: Kilátás a tóra és a Golán-fennsíkra Kinneret faluból
• Turisztikai Minisztérium
A Jordán völgye és az Arava, amely végighalad az ország keleti határán, része a Szíriai-Afrikai hasadéknak, amely évmilliókkal ezelőtt hasította ketté a földkérget. Északi nyúlványai rendkívül termékeny területek, míg a déli csücske félsivatagos vidék. Az itt élők főbb megélhetési forrásai a mezőgazdaság, a halászat, a könnyűipar és a turizmus.
A Jordán folyó észak-déli irányban folyik keresztül a hasadékon, 300 km-es útja során több mint 700 m eséssel. A Hermon-hegység folyói táplálják, végigfut a termékeny Chula völgyön, keresztül a Kineret-tavon, majd tovább kanyarog a Jordán-völgyön, és végül a Holt-tengerbe torkollik. A folyó általában egészen sekély és keskeny, csak a téli esős időszakban dagad meg jobban.
Az Arava Izrael szavannás területe, a Holt-tengertől délre indul, és egészen az Eilát-öbölig nyúlik, amely Izrael vörös-tengeri kikötője. A magas szintű mezőgazdasági technikák olyan szélsőséges klímájú vidékhez történő alkalmazása, ahol az évi átlagos csapadék mennyisége nem éri el a 25 mm-t és a nyári átlaghőmérséklet 40 °C, lehetővé tette, hogy nem szezonális gyümölcsöket és zöldségeket egyaránt termesszenek, főleg exportcélokra. Az Arava déli csücskén található szubtrópusi Eilát-öböl híres mélykék vizéről, korallszirtjeiről és egzotikus tengeri élővilágáról.
Holt-tenger, a világ legmélyebben fekvő tava 400 méterrel a tengerszint alatt, a Jordán-völgy déli végén terül el. Vizének sótartalma és sűrűsége a legmagasabb a világon, igen gazdag káliumsókban, magnéziumban, brómban, valamint asztali és ipari sókban. A Holt-tenger apadási üteme az elmúlt években felgyorsult. Ennek fő oka a nagymértékű párolgás mellett (évi 1,6 m) a jelentős vízeltereléssel járó projektek Izrael és Jordánia vízigényeinek kielégítésére, ami miatt 75%-kal csökkent a vízutánpótlás. Ennek eredményeképp a vízszint 10,6 méterrel esett 1960 óta. A jelenlegi tervek szerint egy vezetékrendszerrel összekötnék a Holt-tengert a Földközi-tengerrel az eredeti szint és méret visszaállítása érdekében.