Az izraeli lakosság mintegy 90 százaléka városokban él. Sok modern város és település ősidők óta ismert területeken épült, összeolvasztva a régit és az újat – ilyen például Jeruzsálem, Tzfat, Be’er Sheva, Tiberias és Akkó.
Más települések, mint Rehovot, Hadera, Petah Tikva és Rishon Lezion mezőgazdasági falvakként indultak az államalapítás előtti időszakban, majd fokozatosan fejlődtek nagy lakosságszámú központokká. A fejlesztett városokat, mint Kármiel és Kiryat Gat az állam első éveiben építették, hogy a tömeges bevándorlás miatt megnövekedett népesség lakhatását biztosítsák, továbbá hogy a népsűrűség eloszlása az országban megfelelő legyen. Emellett cél volt az is, hogy korábban lakatlan területekre vonzzák az ipart és a szolgáltatásokat, és támogassák a szorosan összekapcsolódó vidéki és városi gazdaságot.
Jeruzsálem, Izrael fővárosa a Júdeaihegységben fekszik. A város a kormány székhelye, valamint a zsidó nép történelmi, spirituális és nemzeti központja, amióta Dávid király mintegy háromezer éve ide helyezte a királyság székhelyét. Jeruzsálemet a vallás és hagyomány szentesíti, a zsidók, a keresztények és a muszlimok szent helyei, templomai és imaházai találhatóak szerte a városban.
Egészen 1860-ig Jeruzsálem fallal körülvett, négy kerületből (zsidó, muszlim, örmény és keresztény) álló város volt. Akkoriban kezdtek a népesség többségét kitevő zsidók új településeket létrehozni a falakon kívül, ekkor hozták létre a modern Jeruzsálem magját. A brit mandátum három évtizede alatt (1918-48) a város fokozatosan változott át a Török Birodalom (1517-1917) elhanyagolt provinciális településéből virágzó metropolisszá, sok új, lakói jellegzetességeit hordozó lakónegyeddel. Az újonnan létrehozott Izraeli Állam elleni arab támadást követően (1949) a várost izraeli és jordániai részre osztották. A következő 19 évben betonfalak és szögesdrót választotta el egymástól a két városrészt. A 1967. évi hatnapos háborút követően a várost újraegyesítették.
Manapság Jeruzsálem Izrael legnagyobb városa több mint 730 ezer lakossal. Egyszerre ősi és modern, a sokszínűség városa, kultúrák és nemzetiségek, vallásos és világi életmód keveredése. A város megőrzi múltját és építi jövőjét: számos gondosan restaurált történelmi hely, rendezett zöld terület, modern kereskedelmi zóna, ipari park és növekvő előváros járul hozzá folytonosságához és vitalitásához.
Tel-Aviv-Jaffa, a Földközi-tenger partján elterülő modern város Izrael kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központja. Itt található a legtöbb ipari szervezet székhelye, a tőzsde, a nagyobb újságok, a kereskedelmi központok és a kiadók. 
Tel-Aviv, a modern idők első teljesen zsidó városa 1909-ben alapult Jaffa (Yafo) külvárosaként, amely a világ egyik legrégebbi városi települése. 1934-ben Tel-Aviv önkormányzati státuszt kapott, majd 1950-ben átnevezték, Tel-Aviv-Jaffa lett a város neve.
Az új központba beolvadt az ősi Jaffa, azaz a mai Yafo. Az ősi kapu körüli területet művészkolóniává és turisztikai központtá alakították számos galériával, étteremmel és bárral. Tel-Aviv „Fehér városa”, az 1930-as és az 1950-es évek jellemző stílusában, a modernista mozgalom szerint épült hatalmas épületegyüttes, az UNESCO Világörökség része.
Haifa a Kármel-hegy vonulatain a Földközi-tenger partvonalából emelkedik ki. Három topográfiai szinten épült: az alsó város részben a tengertől visszahódított szárazföldön, kereskedelmi központokkal és kikötőkkel, a középső szint a korábbi lakóterület, végül a felső szint, amely gyorsan fejlődő negyedekből, fasorral szegélyzett utcákból, parkokból, fenyőerdőkből áll, kilátással az ipari negyedre, valamint a széles öböl homokos strandjaira. Fontos mélyvízi kikötőként Haifa a nemzetközi áruforgalom és kereskedelem, de egyben Észak-Izrael adminisztratív központja is.
A Galilea hegyei között fekvő Tzfat (Safed) népszerű nyaralóhely és turisztikai célpont művésznegyedével és számos évszázados zsinagógájával. A 16. században Tzfat volt a világ legfontosabb zsidó oktatási és alkotói központja: itt gyűltek össze a rabbik, tudósok és misztikusok, akik vallási törvényeket és előírásokat fogalmaztak meg, amelyek közül sokat a vallásos zsidók ma is követnek.
A Kineret-tó (Galileai-tenger/Tiberias-tó/ Genezáret-tó) partján található Tiberias híres gyógyászati termálforrásairól. Manapság a város virágzó tóparti turisztikai központ, ahol a múlt régészeti maradványai összeolvadnak a modern házakkal és szállodákkal.
A Tiberius római császárról elnevezett települést az 1. évszázadban alapították, a zsidó tudományos élet központja lett, falai között ismert rabbiakadémia található.
Be’er Sheva a Holt-tenger és Eilát felé vezető utak találkozásánál fekszik az Észak-Negev területén. Az új város ősi, mintegy 3500 évvel ezelőtti, még a Pátriárkák idejében alapított településre épült. Be’er Shevát a Negev fővárosának is nevezik, a terület közigazgatási és gazdasági központja. Itt találhatók Dél-Izrael regionális kormányhivatalai, valamint egészségügyi, oktatási és kulturális intézmények.
Eilát az ország legdélibb városa, kapu a Vörös-tengerre és az Indiai-óceánra.
Modern kikötője állítólag a Salamon király korabeli kikötő helyén található, Izrael Afrikával és Távol-Kelettel folytatott kereskedelmét bonyolítja le. Az enyhe telek, látványos víz alatti táj, jó fekvésű strandok, vízisportlehetőségek, luxusszállodák és könnyű megközelíthetőség Európából charterjáratok segítségével mind hozzájárultak ahhoz, hogy Eilát virágzó, egész évben látogatható turistaparadicsommá váljon. Izrael és Jordánia békekötését követően (1994) közös turisztikai fejlesztési programok indultak a szomszédos Aqaba városával.
Építészet az idők során
Izraelben a városi építészeti stílus igen változatos képet mutat. Megtalálhatók a több száz éves épületek, a második világháború előtti Európa neves építészei által inspirált alkotások, valamint a sebtében felhúzott modern háztömbök az államalapítás idején bevándorló tömegek elszállásolására. Az utóbbi idők gondosan tervezett családi házas lakónegyedei és luxusszállodái mellett a legújabb idők beton-üveg irodaházai magasodnak.