Hosszú út hazafelé
Amikor mintegy kétezer éve kitaszították a zsidó népet hazájukból, más országokban, főleg Európában, Észak- Afrikában és a Közel-Keleten szóródtak szét. Az évszázadok során számos nagy zsidó közösség épült ki közeli és távoli helyeken, ahol hosszú időn át növekedtek és jólétben éltek, de időnként kegyetlen diszkriminációt, brutális pogromokat és teljes vagy részleges száműzetést szenvedtek el. Az üldöztetés és erőszak minden egyes hulláma megerősítette hitüket a „száműzöttek összegyűjtése” elképzelésében, arra ösztönözve őket, hogy egyénileg vagy csoportosan visszatérjenek az ősi hazába. A 19. század végén alakult cionista mozgalom életformává alakította az elképzelést, majd Izrael állama törvényt alkotott belőle: állampolgárságot ad minden zsidónak, aki le akar telepedni az országban.
Year |
Former Soviet Union |
Latin America |
U.S.A & Canada |
United Kingdom |
France |
Ethiopia |
Others |
Total |
1989 |
12,780 |
2,526 |
1,773 |
462 |
998 |
1,368 |
4,343 |
24,250 |
1990 |
184,177 |
2,678 |
1,903 |
495 |
1,000 |
4,174 |
5,065 |
199,492 |
1991 |
147,282 |
1,157 |
2,076 |
505 |
1,037 |
20,069 |
4,028 |
176,154 |
1992 |
64,680 |
723 |
2,548 |
460 |
1,311 |
3,539 |
3,804 |
77,065 |
1993 |
66,019 |
770 |
2,820 |
658 |
1,550 |
854 |
4,955 |
77,626 |
1994 |
67,599 |
978 |
3,160 |
700 |
1755 |
1,200 |
5,170 |
80,562 |
1995 |
64,608 |
1,604 |
3,204 |
721 |
1,865 |
1,316 |
4,160 |
77,478 |
1996 |
58,733 |
2,104 |
2,983 |
566 |
2,252 |
1,411 |
3,973 |
72,022 |
1997 |
54,520 |
2,037 |
2,878 |
552 |
2,355 |
1,717 |
3,754 |
67,813 |
1998 |
46,085 |
1,455 |
2,328 |
467 |
2,036 |
3,108 |
2,860 |
58,339 |
1999 |
67,024 |
1,828 |
2,183 |
480 |
1,633 |
2,305 |
2,930 |
78,383 |
2000 |
51,040 |
1,942 |
1,837 |
403 |
1,437 |
2,249 |
2,831 |
61,739 |
2001 |
33,911 |
2,218 |
1,757 |
360 |
1,158 |
3,299 |
2,161 |
44,864 |
2002 |
18,976 |
7,342 |
2,2025 |
324 |
2,458 |
2,692 |
1,695 |
35,512 |
2003 |
12,728 |
2,570 |
2,414 |
399 |
2,090 |
3,063 |
1,801 |
25,065 |
2004 |
10,519 |
1,272 |
2,763 |
422 |
2,413 |
3,806 |
1,831 |
23,026 |
2005 |
9,693 |
1,731 |
3,029 |
534 |
3,000 |
3,618 |
1,777 |
23,382 |
2006 |
7,665 |
1,362 |
3,238 |
697 |
2,878 |
3,618 |
1,972 |
21,430 |
2007 |
6,767 |
1,526 |
3,154 |
670 |
2,767 |
3,619 |
1,872 |
20,375 |
2008 |
5,838 |
965 |
3,300 |
646 |
1,918 |
1,598 |
2,022 |
16,287 |
2009 |
5,415 |
881 |
3,260 |
684 |
1,594 |
239 |
1,637 |
13,710 |
Total |
996,059 |
39,669 |
54,633 |
11,205 |
39,505 |
68,862 |
64,641 |
1,274,574 |
Source: Knesset Research and Information Center (February 2011)
Az új társadalom kialakulása Izrael jelenlegi zsidó társadalmának politikai, gazdasági és kulturális alapja a brit uralom alatt (1917-48) alakult ki. Izrael földjének ideológiailag a cionizmus által motivált zsidó közössége szociális és politikai intézményeket hozott létre, amelyek szuverenitás nélkül gyakoroltak fennhatóságot, mozgósítva a társadalom minden rétegét a konszolidáció és a növekedés irányába. Politikai gerincét az önkéntesek adták, a szociális összetartó elem pedig az egyenlőség volt.
A politikai függetlenség megszerzésének és az azt követő tömeges bevándorlásnak köszönhetően Izrael zsidó népessége 650 ezerről duplájára, mintegy 1,3 millióra nőtt az első évek során (1948-52); ezzel megváltozott az izraeli társadalom struktúrája és összetétele. Az ennek következtében végbemenő szociális csoportalkotást két fő tendencia jellemezte: a többséget a szefárd közösség, a veterán askenáz telepesek és a holokauszt túlélői, egy jelentős kisebbséget pedig Észak-Afrika és Közel-Kelet iszlám országaiból érkező új bevándorlók alkották. Míg az állam előtti időkben a népességet az erős ideológiai elkötelezettség, az úttörő szellem és a demokratikus életstílus jellemezte, az évszázadokon át arab országokban élt zsidók ragaszkodtak a patriarchális szociális szervezetekhez, amely megnehezítette a beilleszkedést Izrael társadalmába és gyorsan fejlődő gazdaságába.
Az 1950-es évek végén a két csoport gyakorlatilag szociális és kulturális kapcsolatok nélkül élt egymás mellett. Az észak-afrikai és közel-keleti háttérrel rendelkező zsidók kormányellenes tüntetéseken fejezték ki frusztrációjukat és elidegenedésüket. Az 1960-as és 1970-es években nagyobb politikai szerepet, valamint kompenzációs támogatásokat és olyan intézkedéseket követeltek, amelyek szűkítik a közöttük és az izraeli többség között tátongó szakadékot. Ezekben az időkben a népesség változatossága miatt felgyülemlő feszültség mellett az izraeli társadalom gazdasági függetlenségéért is küzdött, illetve meg kellett védenie magát a határon túlról érkező ellenséges arab támadásokkal szemben. A zsidó vallás, a történelmi emlékezet és a nemzeti összetartozás érzése azonban elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy az ország megfeleljen a kihívásoknak.
Folyamatos összegyűjtés
 Az évek során Izrael továbbra is fogadta a kisebb-nagyobb csoportokban érkező új bevándorlókat a nyugati világ szabad országaiból, de a baj sújtotta területekről is. A tömeges bevándorlás legújabb hullámát a volt Szovjetunió területéről érkező zsidó közösség adta, akik éveken át küzdöttek azért, hogy beléphessenek Izraelbe. Míg az 1970-es években mintegy százezer embernek sikerült a bevándorlás, 1989 után több mint egymillióan telepedtek le az országban; köztük magasan képzett szakemberek, ismert tudósok, neves művészek és zenészek egyaránt voltak, akiknek tapasztalata és képességei jelentősen hozzájárultak Izrael gazdasági, tudományos, akadémiai és kulturális életéhez.
Az 1980-as és 1990-es évek során két nagy légihídon keresztül érkeztek bevándorlók Etiópia ősi zsidó közösségéből, akik állítólag már Salamon király kora óta ott élnek. Ugyan a mintegy 500 ezer afrikai agrárkörnyezetből érkező bevándorló alkalmazkodása a nyugati iparosodott társadalomhoz eltarthat egy ideig, a fiatalok nyitottsága gyorsítja a sokáig elszigetelt zsidó közösség beilleszkedését.
Vallási sokszínűség
A zsidók a bibliai idők óta egyistenhitűek, a judaizmus egyben vallás és nemzet is. A 18. századig a zsidók többsége gettókban lakott Kelet-Európában, ahol kevés kapcsolatuk volt a körülöttük élő társadalommal. Ügyeiket a közösségen belül intézték a vallástudósok által évszázadok alatt kifejlesztett és kodifikált Halacha (zsidó előírások) szerint.
A 19. századi Európán végigsöprő emancipáció és nacionalizmus liberálisabb szellemet hozott az oktatásba, a kultúrába, a filozófiába és a teológiába. Ekkoriban alakult számos zsidó mozgalom, némelyik liberális vallási vonalon fejlődött, mások nemzeti és politikai ideológiákkal azonosultak. Ennek eredményeként eleinte számos zsidó, később a többségük eltávolodott az ortodoxiától és az arra jellemző életstílustól, néhányan azt a célt tűzték ki, hogy teljesen integrálódjanak a társadalomba.
Az izraeli zsidó társadalmat vallásos és nem vallásos zsidók alkotják, az ultraortodoxoktól a világi emberekig. A különbség az egyes csoportok között azonban nem mindig egyértelmű. Ha az ortodoxia a zsidó vallási törvényeknek és gyakorlatnak való megfelelés mértéke alapján határozható meg, akkor az izraeli zsidók 20 százaléka törekszik valamennyi vallási előírás betartására, 60% a törvények egyénien választott részéből és etnikai hagyományokból álló kombináció szerint él, 20% pedig alapvetően nem tekinthető vallásosnak. Izrael azonban zsidó államként jött létre, a sábát (szombat), illetve valamennyi zsidó ünnep és szent nap intézményesített nemzeti szünnap, amit nagyjából az egész zsidó népesség ünnepel.
 A vallásosság mértékének másik mutatója lehet a gyermeküket vallási iskolába küldő szülők száma, vagy a nemzeti választásokon vallási pártra szavazók aránya. Az ilyen statisztikák azonban bizonytalanok, a nem vallásos szülők is beírathatják gyermekeiket vallásos intézménybe, illetve sok ortodox állampolgár szavaz nem vallási politikai pártokra.
A többség alapvetően modern életet élő, világi zsidóként jellemezhető, változó mértékben tisztelik, illetve gyakorolják a vallási alapelveket. A többségen belül sokan a hagyományos életstílus módosított változatát követik, illetve vannak, akik valamelyik liberális vallási irányt követik.
A vallásgyakorló kisebbségen, mint a szefárd és az askenáz közösségekben belül sokan a zsidó vallási törvények értelmében vallásos életet élnek, illetve részt vesznek az ország nemzeti életében. Szerintük a zsidó állam az első lépés a Messiás eljövetele és a zsidó nép Izrael földjén történő megváltása felé.
Ezzel szemben az ultraortodox zsidók szerint a zsidó szuverenitás csak a Messiás eljövetele után szerezhető vissza a Szentföldön. Szigorúan betartják a zsidó vallási törvényeket, külön negyedekben élnek, saját iskolákat működtetnek, hagyományos ruhákat viselnek, elkülönítik a női és férfi szerepeket, és életüket szigorúan meghatározott elvek szerint élik.
Zsidók közötti kapcsolat
Mivel a vallás és az állam között nincs egyértelmű határvonal központi kérdés a közösségek között, hogy Izrael milyen mértékben fejezze ki zsidó vallási identitását. A személyes státuszt tekintve a vallási törvényhozás kizárólagos bíráskodási joggal rendelkezik, aminek kiterjesztését szeretnék elérni az ortodoxok, a nem vallásos szektor ezt vallási kényszernek és a demokrácia megsértésének tekinti. Az egyik folyamatban levő kérdés azzal foglalkozik, hogy milyen elemek segítségével határozható meg egy személy zsidósága. Az ortodoxok szerint az zsidó, aki zsidó anyától született, vagy a mózesi törvények szigorú betartásával veszi föl a vallást. A világi zsidók körében ezzel szemben általában az az elfogadott elv, hogy az zsidó, aki a judaizmussal azonosítja magát. A kibontakozó érdekellentétek felvetették az igényt a vallás és az egyház egyértelmű jogi szétválasztására. A megoldás kidolgozásáig a fennhatóság egy íratlan megállapodásban nyugszik, amelyet Izrael függetlenségének előestéjén fektettek le. A Status Quo (1947-ben hozott informális megállapodás, amely meghatározza a vallás és az állam kapcsolatát; a ford. megj.) értelmében nem lehet alapvető változtatásokat végrehajtani a vallás státuszában.
A kibucközösség
Az egyenlőségen és közösségi alapelveken alapuló kibucokban sajátos társadalmi és gazdasági keret alakult ki. A kibucok a 20. század elején az ország úttörő társadalmából alakultak ki, és állandó vidéki életstílussá nőtték ki magukat. Az évek során virágzó gazdaságot alapoztak meg, amelynek kezdetben a mezőgazdaság volt az alapja, és később ipari és szolgáltató vállalkozásokkal egészült ki. A kibucok a közösség tagjainak az állam létrehozásához és építéséhez nyújtott hozzájárulásával kiemelt szerepet töltenek be.
Izrael államának megalakulása előtt és az azt követő első években a kibucok központi szerepet játszottak a letelepedésben, a bevándorlásban és a védelemben. Később azonban ezek a szerepek a kormányra szálltak át, és a kibucok háttérbe szorultak. Kezdetben a szociális és intézményi keretek kialakításában úttörő szerepet vállaltak, és aránytalanul nagy politikai képviselettel rendelkeztek, azonban az 1970-es évek óta ez fokozatosan csökken. A kibucok aránya a nemzeti termelésben ugyanakkor továbbra is jelentősen meghaladja lakosságuk számát.
Az elmúlt évtizedben a kibucok befelé fordultak, és ma már nagyobb hangsúlyt helyeznek az egyéni teljesítményre és a gazdaság növekedésére. Sok kibucban a „készítsd magad” etikai alapelv kevésbé merev, ahogy a fizetett munkaerő tabuja is meggyengült, és egyre több fizetett külső munkaerő dolgozik a kibucokban. Ezzel párhuzamosan növekszik a kibucon kívül dolgozó tagok aránya, akik fizetésüket a kibucnak juttatják vissza.
Manapság a kibuc három generáció munkájának eredménye. Az alapítókat erős hit és ideológiai elkötelezettség vezette, egyedi életstílusú közösséget alapítottak. Gyermekeik meglévő társadalmi rendbe születtek, keményen dolgoztak, hogy erősítsék a közösség gazdasági, társadalmi és közigazgatási alapjait. A jelenlegi generáció megszilárdult társadalomban nőtt fel, és a modern élet kihívásaival küzd. Manapság sok vita övezi az egyén és a kibucközösség közötti kapcsolatot és felelősséget, továbbá azt, hogy a kibuc társadalmára nézve mit jelent a technológia és a kommunikáció fejlődése.
Néhányan attól tartanak, hogy a kibuc, ha adaptálódik a változó körülményekhez, túlzottan eltávolodik eredeti elveitől és értékeitől. Ezzel szemben mások szerint a kibuc túlélésének kulcsa az átalakulás és az igazodás képessége.
|