Cionizmus a zsidó nép nemzeti felszabadító mozgalma. A szó a Sion szóból származik, amely hagyományosan Jeruzsálem és Izrael földjének szinonimája. A cionizmus – a zsidó nép megváltása ősi földjén – Izrael földjéért való folyamatos vágyódásból és a vele való szoros kötődésből ered, amely évszázadokon át szerves része volt a zsidó létezésnek a diaszpórában.
A politikai cionizmus a zsidók kelet-európai folyamatos elnyomására és üldözésére válaszul, valamint a nyugat-európai emancipációban történt növekvő csalódottság hatására alakult ki, amely sem a diszkriminációnak nem vetett véget, sem a zsidók helyi közösségekbe való integrációjában nem ért el sikereket. Formális megnyilvánulása a Cionista Szervezet megalapítása volt (1897) az első Cionista Kongresszus alkalmával, amelyet Herzl Tivadar hívott össze a svájci Bázelbe. A cionista mozgalom programja mind ideológiai, mind gyakorlati elemeket tartalmazott, amelyek célul tűzték ki a zsidók az Ígéret Földjére való visszatérésének segítését, a zsidó nemzeti lét társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai újjáélesztését, nemzetközileg elismert, jogilag biztosított ország létrehozását a zsidó nép történelmi földjén, ahol a zsidókat nem érheti üldözés, és képesek fejleszteni saját életüket és identitásukat.