Kihívások
Amikor Izrael Állama 1948-ban megalakult, már jól működött az állam előtti zsidó közösség által kialakított és fenntartott oktatási rendszer. A 19. század végén napi használat céljából újjáélesztették a héber nyelvet, amelyet innentől kezdve az iskolákban is alkalmaztak. Azonban rövidesen az állam megalakulását követően az oktatási rendszernek komoly kihívással kellett szembe néznie: mintegy 70 országból érkeztek gyermekek szüleikkel vagy egyedül, akiket integrálni kellett. Ezzel teljesíti be az Izraeli Állam azon rendeltetését, hogy a zsidó nép történelmi hazája legyen. A bevándorlás első hullámában az 1950-es években főként a háború utáni Európából és arab országokból jöttek, majd az 1960-as években észak-afrikai zsidó bevándorlók érkeztek; ezt követte az 1970-es években kezdődő jelentősebb bevándorlási hullám a Szovjetunióból. Ezután több kisebb csoport érkezett, majd az 1990-es években a volt Szovjetunió utódállamaiból összesen több mint egymillió zsidó telepedett le az országban. Azóta is évente több tízezer a bevándorlók száma. Két hatalmas hullámban, 1984-ben és 1994-ben Etiópia szinte teljes zsidó lakossága áttelepedett Izraelbe. Az évek során emellett számtalan zsidó telepedett át Izraelbe az amerikai kontinensről és Nyugat-Európából.
Azon túlmenően, hogy sürgősen jóval több tanárra és osztályteremre volt szükség, speciális eszközöket és módszereket kellett kialakítani az eltérő kulturális háttérrel rendelkező fiatalok számára az iskolai közösségekben. Speciális programokat fejlesztettek ki az újonnan érkezők igényeinek kielégítésére: a megfelelő segédanyagok elkészítése mellett előkészítő osztályokat indítottak olyan tárgyak tanítására, amelyeket a bevándorló tanulók korábban még nem tanultak, mint például a héber nyelv és a zsidó történelem. Speciális felkészítő tanfolyamokat tartottak a bevándorló fiatalokkal foglalkozó tanároknak, és átképző programokkal segítették a bevándorló tanárokat, hogy megkönnyítsék elhelyezkedésüket az oktatási rendszerben.
Az Oktatási Minisztérium eközben azzal is foglalkozott, hogy az oktatás színvonala folyamatosan megfeleljen a modern pedagógiai gyakorlatnak és normáknak, mint például a nemek közötti egyenlőség, a tanári tekintély megkövetelése, a humán tárgyak bővítése, valamint a tudományos és technikai tanulmányok támogatása. Az oktatáspolitika egyik kulcstényezője a mindenki számára egyenlő esélyek megteremtése, és az érettségi vizsgát tett tanulók számának növelése.