Kihívások és sikerek

Kihívások és sikerek

  •   Legújabb sikerek
  •    
    ​Alija
  •  
     
    • Az ország gazdasági történetében először 2000-ben nulla volt az infláció, és a kereskedelmi mérleg hiánya jelentősen csökkent (2005-re 0,7 milliárd dollárral, majd 2006-ban megfordult a trend, és 0,9 milliárd dollár többlettel zárult az év).
    • Egy évtizeden belül Izrael 1,2 millió bevándorlót fogadott, az ország polgári munkaereje 1,65 millióról (1995) 2,8 millió főre (2006) növekedett.
    • Az infláció legyőzése: évi 445 százalékról (1984) 21 százalékra (1989), majd 0 százalékra (2000) csökkent. Ezt csekély emelkedés követte 2,4 százalékra (2005), a következő évben pedig nulla alá, -0,1 százalékra zuhant (2006).
    • A külföldi adósságokat felszámolták. 1986-ben még a GDP 1,6-szorosát tette ki, 1995-ben 25 százalékát, de 2001-ben már kevesebb, mint 3 százalékát, majd 2003-ra megszűnt, és ezt követően Izrael kölcsönt biztosító gazdaság lett (értsd: a világgazdaság több pénzzel tartozik Izraelnek, mint viszont).
    • Folyamatosan emelkedett a külföldi befektetések mértéke, ezzel ösztönözve a GDP és az export növekedését, ami 175 millió dollárról (1987) egy évtizeddel később 5,8 milliárd dollárra (1997), 2005-re 10,7 milliárd dollárra, 2006-ra pedig 25,2 milliárd dollárra emelkedett.
    • Az elmúlt két évtizedben az ipari export csaknem hatszorosára nőtt: 6 milliárd dollárról (1985) 35,6 milliárd dollárra (2005), majd 38,1 milliárd dollárra (2006).
     
  •  
  • Történelmi kihívások

  •  
    Izrael leglátványosabb gazdasági teljesítménye a fejlődés gyorsasága volt, miközben a következő rendkívül költséges kihívásokkal kellett megküzdenie: • Az ország biztonságának megóvása: Izrael jelenleg a GDP mintegy 8 százalékát költi saját maga védelmére (az 1970-es évek során 25 százalék felett, 1980-ban 23 százalékot). Még a viszonylag békés időszakokban is fönn kell tartani az ország elrettentő erejét.
     
    • Bevándorló tömegek befogadása: a száműzöttek összegyűjtése a zsidó állam létezésének értelme. Megalapítása óta az Izraeli Állam több mint 3 millió bevándorlót fogadott be: ez több mint ötszöröse a terület 1948-as zsidó lakosságának a függetlenség kikiáltásakor. A háború utáni Európából és az arab államokból érkező 700 ezer menekültnek köszönhetően csak az első négy évben megduplázódott Izrael népessége.
    • A bevándorlók következő hatalmas hulláma, mintegy 1,2 millió fő (ebből 940 ezren a volt Szovjetunióból) 1990 után érkezett, fizikai és társadalmi befogadásuk rendkívüli kiadásokat igényelt. A korábbi hullámokhoz képest azonban ezek a bevándorlók sokkal hamarabb voltak képesek hozzájárulni a GDP növekedéséhez, annak ellenére, hogy 1992-ben átmenetileg 11,2 százalékra emelkedett a munkanélküliség. Az arány fokozatosan csökkent, 2006 végén 7,6 százalékon állt a munkanélküliségi arány.
    • Modern gazdasági infrastruktúra létrehozása: ugyan az utak, a közlekedés, a kikötők, a víz- és áramellátás, valamint a távközlés alapfunkciói már 1948-ban is üzemeltek, minőségük távolról sem volt kielégítő. Fejlesztésük és kiterjesztésük óriási összegeket emésztett fel. A távközlésbe és közlekedésbe fektetett beruházás nélkül nem jöhetett volna létre igazi gazdasági növekedés.
    • Fejlett közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, társadalmi jólét stb.) biztosítása: Izrael elkötelezett a népesség jólétének biztosítására, különös tekintettel a társadalom rászorulóbb tagjaira. Az ország forrásainak egyre jelentősebb részét áldozta erre a célra. Ugyan a közelmúlt gazdasági történései következtében a támogatások összegét csökkenteni kellett, 2006 és 2007 során a kormány megígérte, hogy belekezd a korrekciós folyamatokba.