Martonyi János szerint Wallenberg személye az egyik legfontosabb kapocs, amely összeköti Magyarországot, Svédországot és Izraelt. „Fájdalmas kimondani, de a magyar állam megmérettetett, és könnyűnek találtatott akkor, amikor segédkezett a magyarországi zsidóság deportálásában” – vélte a tárcavezető, s hangsúlyozta: Wallenberg segítőiről is fontos megemlékezni, akik azonban „sajnos nem voltak elegen”. Hozzátette ugyanakkor: a megnyitó helyszíne „hitvallás arról, hogy a magyar nemzet örökre szakított a 20. század ezen emlékével, a felelősség ezzel azonban nem szűnt meg”. Martonyi szerint Wallenberg sorsa (Budapestről a Szovjetunióba vitték, ennek oka és halálának körülményei máig tisztázatlanok) figyelmeztetés arra, hogy a diktatúrák természete azonos: nem tűrik az igazságot; az egykori diplomata azonban „ember tudott maradni az embertelenségben”. A megnyitó díszvendége Yossi Peled, az izraeli Miniszterelnöki Hivatal vezetője és a holokausztügyekért felelő tárca nélküli miniszter volt. Az utóbbiban személyes emlékekkel is rendelkező politikus kiemelte: a túlélők feladata, hogy megőrizzék azok emlékét – így Wallenbergét is –, akik másokért kockáztatták életüket. Ehhez kapcsolódva az ugyancsak felszólaló – előzőleg Orbán Viktor kormányfővel is egyeztető – Carl Bildt svéd külügyminiszter hozzátette: néhai honfitársa „olyan dolgokról tett tanúbizonyságot, amelyekkel csak fikciókban lehet találkozni”.