Yossi Amrani nagykövet beszéde: 

Tisztelt Vendégeink!

Megtiszteltetés és kiváltság számomra, hogy megnyithatom a harmadik Zsidó Művészeti Napokat (ZSIMÜ) Budapesten, egy történelemben és művészetekben gazdag városban, ahol a történelem  összefonódik a zsidó közösség életével.

Külön örömömre szolgál, hogy köszönetet mondjak Vadas Vera asszonynak, aki a szíve és lelke a ZSIMÜ-nek, és aki életre keltette ezt a fesztivált, hogy számos előadáson keresztül, más oldalról mutassa be a zsidó kultúrát és életet, lehetőséget teremtve fiatal tehetségeknek a debütálásra. Örömmel üdvözlöm ma este továbbá a nagy számban megjelent kollégáimat, nagyköveteket és a diplomáciai testületek képviselőit, akik eljöttek erre a különleges alkalomra.

Zsidó Művészeti Napok, mint ahogy a mottója jelzi, elkötelezett "valami régi, valami új, valami zsidó" iránt. Egyedülálló módon, sok erőfeszítéssel és odaadással, minden évben, de különösen ebben az évben, 2018-ban, követük a történelmi dekrétumot, hogy legyőzzük, túléljük és felálljunk azáltal, hogy összefésüljük a régit az újjal, hogy lángot tartsunk és átadjuk a fáklyát nemzedékről nemzedékre. Ez az egyedülálló jelenség beágyazódott a zsidó életbe és hagyományokba.

Ma este, a "Defiant Requiem: Verdi a Terezinben", az ember szellemiségét ünnepli; az emberi győzelmek története lehetetlen körülmények között,  győzelem a puszta emberi életben, ahogyan azt a Genesis (1:27) tanította nekünk:

וַיִּבְרָ֨א אֱלֹהִ֤ים ׀ אֶת־הָֽאָדָם֙ בְּצַלְמ֔וֹ בְּצֶ֥לֶם אֱלֹהִ֖ים בָּרָ֣א אֹת֑וֹ זָכָ֥ר וּנְקֵבָ֖ה בָּרָ֥א אֹתָֽם׃

"   Teremté tehát az Isten az embert az ő képére,

     Isten képére teremté őt:

     férfiúvá és asszonnyá teremté őket."

A táborban, ahol a halál túlnyomórészt jelen van, a kultúrától, a művészetektől, az emberiségtől és a civilizációtól elszakadva, szinte elzárva a körülvevő borzalmaktól és a környező világot elnyelő viharoktól, megtörtént az elképzelhetetlen. Az emberek felemelték hangjukat, ellenszegülve énekeltek, és szimbolikusan többek között előadták Verdi Requiemjét is. Útban a krematóriumok felé, a halálba menetelésük közben énekeltek.

Rafael Schaechter karmester és zeneszerző, illetve a terezeni foglyok történetének életre keltésével, Murry Sidlin segít nekünk emlékezni. A múltból hoz nekünk valamit, ami a történelem része, a saját hősies és rémisztő múltunk része, amely ugyanakkor fontos leckét tanít nekünk, de amit gyakran elfelejtünk, hogy Isten képét mindennapi életünkben tartsuk. Ha a foglyok Terezinben énekelni tudtak, akkor nekünk is énekelnünk kell, hisz kiváltságosak vagyunk, mert szabadságba és emberi jogokat tisztelő világba születtünk.

„Valami régit, valami újat, valami zsidót” hozva alakult ki a modern Izrael története, a hazánké, a történelmi földünké, amely idén ünnepli a 70. jubileumát. Izraelt támogatva, a jövőjéért, a jólétéért és a biztonságáért küzdve, emlékeznünk kell nemzetünk hőseire, azokra, akik harcoltak érte, azokra, akik védtelenül meghaltak még az ország megalakulása előtt. Győzelmünk nem egy lehetőségből, hanem az esélyek ellenére, szellemiségünkből fakad.

Ma, amikor megnyitjuk a ZSIMÜ fesztivált, emlékezünk és tiszteletben tartjuk a múltat, a reményekkel és az imádsággal szemléljük a jövőt, miközben ápoljuk gyökereinket, amelyek igazán sokszínű forrásokból erednek, megteremtve és teljesítve Sion 2000 éves törekvéseit és álmait. E régi és egyben új, ugyanakkor mégis zsidó ajándékért, hálás vagyok!​