Magyar változat (nem hivatalos fordítás):

2018-at írunk. Az 1930-as évek Európája, a második világháborúhoz vezető időszak, a náci szörnyeteg felemelkedése Németországban, a fasizmus és antiszemitizmus hajnala Európában. Számos kollaboráns Európa szerte és azon kevesek, akik kikeltek a gonosz ellen. Zsidók deportálása koncentrációs táborokba és a kegyetlen erőfeszítés arra, hogy a zsidó népet eltöröljék a föld színéről. Oly sok minden változott meg azon szörnyű napok óta és ez még mindig nem elég.

Az emlékezés napja ez. Emlékezés Magyarországon, ahol csaknem 600.000 magyar zsidó pusztult el. Összegyűltünk itt, Budapesten, a városban, amely szemtanúja volt a zsidó élet pusztulásának, ezrek összegyűjtésének és tömegek gettóba tömörítésének, a deportálásoknak, a meneteléseknek, ártatlan életek barbár lemészárlásának a Duna parton és másutt, több százezer zsidó összegyűjtésének és elpusztításának, mintha az életük semmit sem érne. A magyar zsidó közösség tragédiája az utcákra, sikátorokra, a város épületire van írva. Része a városképnek. Napjainkban Magyarországon tanúi lehetünk a zsidó élet, a zsinagógák és a kultúra folyamatos újjáéledésének. Az élet és az építkezés újjászületése a pusztítás ellen.

Ahogy itt összegyűlve emlékezünk, egyesülünk az emlékezés, az elmélkedés és a lélek feltárásának egységében. Egyesülünk az elkötelezettségben és a morális parancsokban.

A mai napon, ezen a helyszínen, az emlékezés és a tanulás helyén tartott összejövetel jelentősége nem csak igazságszolgáltatás a történelem felé, hanem a következő nemzedék jobb jövőjének biztosítása. Egy olyan jövőé, ahol senki nem találhatja szembe magát ilyen gonoszsággal; egy olyan világé, ahol a szenvedést nem hagyják figyelmen kívül, ahol a diszkriminációt, a gyűlöletet és a sötétséget elűzik, ahol ezek örökre elenyésznek. Kérem a magyar kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a fiatal nemzedék oktatásában, hogy megtanulják a múltat, hogy elfogadják a történelmi leckét, valamin tegyék ezt a múzeumot az erkölcsi tanok aktív otthonává.

Elkötelezetten állunk ki, nem csak zsidókként, de emberekként is az emlékezés, a tanulás és az erkölcsi döntésre való emlékeztetés mellett. A 20. század emberségének kudarca nem mentség a 21. század erkölcsi csődjére, amikor emberek millióit telepítették ki. Menekültek, áldozatai a horrornak, a saját kormányaik kegyetlenségének, érdekeinek és politikájának. A szír nép szenvedése, az országban zajló állandó polgárháború és saját kormányuk visszatérő vegyi hadviselése emlékeztet bennünket saját erkölcsi kötelességeinkre és hiányosságainkra.

Félreértés ne essék! A holokauszt olyan történelmi tragédia, amelyet a náci rezsim és európai kollaboránsai mértek a zsidó népre egy olyan földrészen, amely a világnak kultúrát, értékeket adott és megteremtette a népek egyenlőségének fogalmát. Németország felelősségvállalása nem mentség egyetlen nemzet számára sem. A holokauszt a legelső szervezett és irányított kísérlet arra, hogy “végső megoldást” mérjen egy adott népre azon öntelt és embertelen elv alapján, amely szerint nem szolgáltunk rá a létezés jogára.

A felelősség az elkövetőket és a velük együttműködőket terheli, ám valójában félreállva, félrenézve vagy figyelmen kívül hagyva azt, senki sem mentesülhet alóla. Jóllehet a vétkesség sohasem viszonylagos, azok, akik tudatlanságot színlelnek, nem moshatják tisztára lelkiismeretüket. A holokauszt történelmi jelentősége kiemelkedik bolygónk krónikái közül, semmi sem fogható hozzá – sem annak előtte, sem utána.

A mai nap az elmélkedésé, a lélek feltárásáé. Ez a nap minden évben arra emlékeztet bennünket, hogy álljunk meg, gondolkodjunk, tanuljunk és emlékezzünk. Létfontosságú, hogy az emléket életben tartsuk, hogy a történelem tanulságaival együtt éljünk, és levonjuk belőlük a szükséges következtetéseket. Komorsága ellenére az emlékezés és az elkötelezettség nem korlátozódhat egyetlen napra. Kötelességünk világunkat jobbá, biztonságosabbá tenni. Az emlékezés és az oktatás a jobb világ egyetlen rendelkezésre álló biztosítéka. A történelmet nem változtathatjuk meg, bár azt egyesek tagadni vagy elutasítani próbálják. Mi azonban törekedhetünk egy jobb jövőre, amikor a néma akarat képtelen és valószínűtlen marad.

Már sokat írtak és mondtak a holokauszt tanulságáról. Természetes, hogy különféle tanulságokat vontak le az emberiség történelmének e szörnyű fejezetéről, a népem, a zsidó nép életének e rémisztő időszakáról. Ahogy ezen elmélkedem, ahogy visszatekintünk a történelemre, a szuverenitás értékére és lényegére emlékezem, hiszen Izrael alapításának 70. évfordulóját ünnepli. Emlékeztet a függetlenség fontosságára, az önállóságra, és arra, hogy népünk biztonságos otthonra talált, Izrael földjén. Emlékeztet a demokrácia törékenységére és annak a felismerésére, hogy a demokrácia és a választások nem garantálják az emberi jogok védelmét vagy az alapvető közös bölcsességet. Meg kell őriznünk a fékeket és ellensúlyokat társadalmaink jólétének biztosítása érdekében.

E nap emlékeztet bennünket a politikusok és vezetők korlátaira, az ígéretek hiábavalóságára, bizonyos politikai szónoklatok megtévesztő mivoltára, valamint az értékek és az internacionalizmus egyes nemzeti érdekek dacára történő összeomlására. Ismét emlékezünk a nemzetek családjára, a szükséges morális és törvényi bizonyosságra és újra a népek nemzetközi családjára, amely nem tudta megvédeni a védteleneket, a gyengéket, a betegeket, a különbözőket, a fiatalokat és az öregeket – ha azok zsidók voltak. A szégyent semmi sem törölheti el sem most, sem a jövőben.

2018-ban, ma, a holokauszt emléknapja nemcsak a szenvedést, a veszteséget, a tragédiát, hanem a hősiességet és a bátor kevesek lázadását és ellenállását jelképezi. Manapság meg kell találnunk szívünkben a bátorságot azért, hogy a világot jobbá tegyük!

Official English version:

2018, our current days, Europe of the 1930s’, the days which led to World War II., the rise of the Nazi monster in Germany, the rise of fascism and antisemitism in Europe, the many collaborators all over Europe, the few who stood up against evil, the deportation of Jews to concentration camps and the atrocious effort to eliminate the Jewish people off the face of earth. So much has changed since the awful days and still not enough.

This is a day of remembrance. Remembrance in Hungary, where almost 600,000 Jews of its’ people perished. We gather here in Budapest, which had seen the destruction of Jewish life, the concentration of thousands and more to ghettos, the transportations, the marches, the barbaric slaughtering of innocent people by the Danube and elsewhere, the hundred thousands of Jewish people who perished as if their lives would not count. The tragedy of Hungarian Jewish Community is written in the streets, alleys, buildings of the city. It’s part of its’ landscape. These days we witness the ongoing rebirth of Jewish life, synagogues and culture in this country. Rebirth of living and construction against destruction.

As we gather here and remember, we are united in remembrance, in reflection and soul searching. We are united by commitment and moral decree.

The importance of this day, our assembly here in this place of remembrance and learning is not just to pay our dues to history, but to ensure a better future for next generations. A future where no one can contemplate such evil; a world where suffering will not be ignored, a world where discrimination, hate, darkness are expelled and have vanished. I call on the Hungarian government to enhance its’ efforts to educate the young generation to learn the past, to accept the history lesson and to turn this museum into an active home of moral studies.

We are committed, not just as Jews, but as human beings to remember, to learn and to remind of the moral decree. The failure of humanity in the 20th Century is no excuse for the moral bankruptcy of the 21st Century as millions of people are displaced, refugees, victims of horror and brutality of their own governments, interests and politics. The suffering of the Syrian people, the ongoing civil war in that country, and the repeated use of chemical warfare by its own government is a reminder to us of our moral duties, of our own shortcomings.

Let there be no misunderstanding! The Holocaust is a historic tragedy inflicted upon the Jewish people by the German Nazi regime and its collaborators all over Europe, the continent which gave the world culture, values, the notion of equality of all people. Germany taking responsibility is exemption to no nation. The Holocaust is the first ever attempt, organized and orchestrated to provide a “Final Solution” to a specific people upon the vain inhumane theory that we do not deserve the right to exist.

Responsibility is on the perpetrators and their collaborators; no one can be exempted from responsibility by standing aside, turning a blind eye or just ignoring. Though culpability is never relative, those who pretend not to know cannot wash their conscience. The historic magnitude of the Holocaust stand alone in our planet’s chronicles, nothing can be compared to it, before or after.

Today is a day of reflection, one of soul searching. Every year on this day we are reminded to pause, think, learn and remember. It is crucial to keep the remembrance alive, to live with the historic lessons and draw the necessary conclusions. Remembrance and commitment should not be limited to one day, as somber as it may be. We have an obligation to make our world better, safer. Remembrance and education are the only available guarantees for a better world. We can’t change the history, as much as some may try to deny or reject, but we can strive for a better future where the unheard of will remain impossible and unbelievable.

Much has been written and said about the lessons of the Holocaust. It is natural people may draw different lessons from this horrible chapter in human history, this frightening period in the life of my people, the Jewish people. As I reflect on the day, as we look back to history, I am reminded of the value and essence of sovereignty as Israel is marking 70th years of its establishment. I am reminded of the importance of independence, depending on your own and having a safe home for our people, the land of Israel. I am reminded of democracy fragility and realize democracy and elections are not guarantee to protect human rights or reflect common basic wisdom. We have to maintain our checks and balances to ensure the well-being of our societies.

We are also reminded of the limitations of politicians and leaders, the vanity of promises, fallacy of certain political rhetoric and the collapse of values and internationalism in the face of certain national interests. We are reminded once and again of the family of nations, the necessary morals and laws to witness, yet again, that this international family of nations failed to protect the defenseless, the weak, the sick, the different, the young and old, once they were Jewish tomorrow someone else. Nothing can, nothing would or should erase this disgrace.

Today, Holocaust Remembrance Day 2018, is a day which marks not only the suffering, the loss, the tragedy but also heroism, the courage of few who rebelled, who resisted.​