kétszer fordult az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsához, de a támadások mégis folytatódtak.

 

• Izrael kampányának célja abban állt, hogy fellépjen a Gázai Övezetből működtetett terrorista infrastruktúrák ellen, és hogy megállítsa a rakéták Izraelre történő kilövését annak érdekében, hogy a biztonsági helyzetben javulást érjen el, és Izrael lakói számára normális életvitel folytatását tegye lehetővé. Ezek a célok megvalósultak, és ma este tűzszüneti megállapodásra került sor (november 21 –izraeli idő szerinti 21:00 óra).

 

• Izrael a Hamászra és a Gázában lévő többi terrorista szervezetre – beleértve a Palesztinai Iszlám Dzsihádot – csapások sorozatát mérte, amelyek jelentősen gyengítették őket. Vezető terroristák váltak célponttá, rakéták ezreit – beleértve a hosszú hatótávolságú lövedékeket – semmisítettük meg, és a terrorista infrastruktúra nagymértékben rongálódott.

 

• Izrael megerősítette és konszolidálta elrettentő képességét. Izrael be fogja tartani a tűzszünetet, de fenntartja magának a jogot arra, hogy önvédelemből reagáljon, ha a terrorista szervezetek megsértenék a tűzszünetet.

 

• A régióban az elmúlt két év során végbement változások nem érintették Izrael azon képességét, hogy katonailag fellépjen és megvédje a polgárait.

 

• Irán ellátta, finanszírozta és kiképezte a gázai katonai gépezetet, amint ezt a Hamász, a Palesztinai Iszlám Dzsihád és az iráni források beismerték. Erős nemzetközi nyomás nélkül Irán tovább folytatja a területen játszott destabilizáló szerepét. Intézkedéseket kell hozni a fegyvercsempészet megakadályozására, elsősorban az iráni fegyverek Gázába történő bejuttatása ellen.

 

• Izraelnek sikerült egy nagy és sokszínű nemzetközi koalíciót összekovácsolnia Izrael támogatására, a Gázán kívül tevékenykedő terrorista csoportok ellen.

 

• Izrael széles körű nemzetközi támogatást és megértést tapasztalt a rakéták megállítása érdekében alkalmazott szükségszerű erőszak tekintetében. Ez a nemzetközi legitimitás fontos akkor, ha a jövőben szükségessé válik Izrael számára, hogy katonailag ismét megvédje magát.

 

• Izrael hálás a világ vezetőinek, különösen az Egyesült Államok elnökének, Obamának, aki támogatja Izrael önvédelemből történő fellépésének jogát. Egy nemzetközi koalíció állt a Hamásszal és az izraeli nép elleni agressziójával szemben.

 

• Egyiptom és Clinton amerikai külügyminiszter vezette a nemzetközi erőfeszítéseket, ami megbékélést eredményezett. A többi vezető is támogatta ezeket az erőfeszítéseket, beleértve az Egyesült Nemzetek főtitkárát, az EU magas rangú külügyi képviselőjét, valamint Németország és Franciaország külügyminisztereit.

 

• Izrael nem fogja tolerálni az állampolgáraira mért rakétatámadásokat. Egyik országtól sem várható el, hogy eltűrje a polgári lakossága elleni terrorista tevékenységet. A nemzetközi közösségnek Izraelt támogatnia kell azon igyekezetében, hogy feltartóztassa a Gázából áradó terrorista fenyegetést, és, hogy a fellépéshez ne várjon egy izraeli reagálásra.

 

• Izrael népe erős maradt az állandó bombázásokkal szemben. A biztonsági utasítások fegyelmezett betartásával és a Vaskupola rakétaelhárító rendszer hatékonyságának köszönhetően kevés izraeli vált áldozattá.

 

• Izrael a lehetőségek fényében minden tőle telhetőt megtett a civileket érő károk elkerülésében. Izrael sajnálja az összes civil életének elvesztését, legyen az izraeli vagy palesztin, de a felelősséget egyértelműen a Hamásznak tulajdonítja, amely Gáza lakosságát élő emberi pajzsként használta. A világ szemtanúja volt a Hamász által Izraelre mért ki nem provokált és kegyetlen támadásainak, valamint az általa újra és újra elkövetett kettős háborús bűnöknek, amely során izraeli civileket célzott meg, miközben a saját lakossága köréből tüzelt.

 

• A válság menedzselése felelős és józan módon történt, a bonyolult valóság és a régiót uraló instabilitás ellenére. Izrael céljainak elérése érdekében a diplomáciát sikeresen kombinálta a korlátozott katonai fellépéssel.