Netanjahu miniszterelnök szavai egy különleges kormányülés megnyitóján
Ma olyan ajánlattal állok a kormány elé, amely életben és egészségben hazajuttatja Gilad Salitot; hazamehet szüleihez, Avivához és Noamhoz, bátyjához, Joelhez, húgához, Hadaszhoz, nagyapjához, Zvihez – és Izrael egész népéhez. Két és fél évvel ezelőtt a kormányalakításkor legfontosabb feladatomként vállaltam, hogy Giladot épen és egészségesen hazahozom a népéhez és családjához.
Akkoriban Giladot már két és fél éve fogságban tartották, nem látogathatta a sem a Vöröskereszt, sem senki más, így az állapotáról nem tudtunk semmit. Első lépésemként, amelyet itt a kormányülésen is jóváhagytunk, videofelvételt próbáltunk szerezni Giladról, és mindannyiunknak nagy kő esett le a szívéről, amikor végre megnézhettük. Láttuk, hogy Gilad jól van, fizikailag, pszichésen és mentálisan egyaránt. Láttuk, hogy nincsen semmi baja.
A legfontosabb küldetésünk ennél jóval nehezebb volt: haza kellett hoznunk Giladot. Ennek érdekében hosszú és kemény tárgyalásokat folytattunk egy német közvetítőn keresztül. Az előző kormány által lefektetett kereteken alapuló tárgyalásaink hosszúak és kimerítők voltak, és végül minden erőfeszítésünk ellenére nem jártak eredménnyel.
Hangsúlyoznom kell, hogy egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy ne próbáltuk volna ilyen vagy olyan módon hazahozni Giladot. Minden lehetséges eszközt kiaknáztunk, de egyik sem működött. Az utóbbi pár hétben megújítottuk a tárgyalásokat, ezúttal Kairóban, ahol az egyiptomi kormány lépett fel közvetítőként. A küldöttséget azzal az utasítással indítottam útnak, hogy az Izrael állam biztonságát szolgáló elveket és kereteket minden körülmények között tartsák be – ezekről részletesebben majd az ülés során beszélek.
Haza szeretnénk hozni egy elrabolt katonát, illetve állampolgárt, és az izraeli polgárok biztonságát is biztosítani akarjuk: a két cél között elkerülhetetlenül feszültség jelentkezik. Miniszterelnökként a felelősségem tehát kettős.
A most általam a kormány elé terjesztett megállapodás a megfelelő egyensúlyt képviseli a két megfontolás között. Nem akarom elrejteni önök elől az igazságot – a döntés nagyon is nehéz. Együttérzek a terror áldozatainak családjaival, átérzem szenvedésüket és fájdalmukat, én is egy vagyok közülük. A vezetésnek viszont az ilyen pillanatokban is megfontoltnak kell lennie, hogy a nehéz, de igazságos döntések megszülethessenek.
Hiszek abban, hogy a jelenleg elérhető lehető legjobb megállapodást sikerült megkötnünk most, amikor a Közel-Keletet viharok dúlják. Kérdéses, hogy a közeljövőben ennél jobb megállapodást lehetett volna-e elérni, illetve, hogy meg lehetett volna-e még egyáltalán állapodni. Nagyon is lehetséges, hogy az esély, amelyet a körülmények megnyitottak előttünk, örökre bezárult volna, és soha többé nem sikerült volna biztosítanunk Gilad hazatérését.
Ezért tehát, mindezen okokból, arra utasítottam képviselőinket, hogy múlt csütörtökön szignálják a megállapodást, amelyet ma véglegesítettünk, és mindkét oldal aláírta. Köszönöm a csapatunknak mindazt, amit tagjai az elmúlt években véghezvittek.
Köszönöm biztonsági erőinknek, az Izraeli Védelmi Erőknek, hogy minden tőlük telhetőt megtettek Gilad Salit érdekében. Szeretnék a német közvetítőnek, valamint Angela Merkel kancellárasszonynak is köszönetet mondani azért, hogy küldetésünket egész idő alatt támogatták. Különleges köszönettel tartozunk Egyiptom kormányának és az Egyiptomi Hírszerzésnek azért a sok segítségért, amit a közvetítésben és a megegyezés biztosításában kaptunk tőlük.
Boldog vagyok, hogy a foglyok kiszabadításának hagyományos zsidó elvét sikerült teljesítenem, és hogy ha minden a tervek szerint halad, Gilad pár napon belül visszatérhet Izraelbe a családjához és népéhez.
Ahogy bölcseink mondták: „Aki egy lelket megment, mintha egy egész világot mentett volna meg.”