5 perces interjú: Raslan Abu-Rukun, az izraeli külügy drúz diplomatája
– Mit tudott meg a mostani budapesti szemináriumon?
– Raoul Wallenberg második világháború alatt tanúsított viselkedéséről hallottam, és persze sokat tudtunk meg Magyarországról, a társadalomról. A cél a kétoldalú kapcsolatok erősítése volt.
– A társadalmunkról egész pontosan mit hallott?
– Szó volt az azt terhelő megannyi vitáról – az antiszemitizmusról is. Örömmel látjuk, hogy a kormány harcol az utóbbi ellen.
– Diplomataként eddig hol teljesített szolgálatot?
– 2006-ban kezdtem dolgozni a külügyminisztériumban, és egy évvel ezután Nepálban lettem a képviseletünk helyettes vezetője. Innen Philadelphiába küldtek konzulhelyettesnek.
– Éles váltás lehetett, és nem csak a hegyi levegő miatt.
– Az volt, minden szempontból. Három napom volt az átállásra.
– Most ismét Izraelben teljesít szolgálatot, sajátos helyzetben, hiszen a drúz közösséghez tartozik.
– Százhúszezren vagyunk, az arab kisebbség tíz százalékát alkotjuk, társadalmilag jól integráltan. Persze előfordulnak viták, de összességében jó a kapcsolatunk a zsidó közösséggel.
– Nem okoz konfliktusokat, hogy a munkahelyét vezető miniszter, Avigdor Liberman az izraeli politika fősodrának egyik, ha nem a legradikálisabb képviselője?
– Egyáltalán nem. Mindenki tudja róla, hogy jobboldali, de demokratikus választásokkal került a posztjára.
– Visszatérnék a drúzokra: nemcsak Izraelben, hanem főleg Libanonban és Szíriában élnek. Szíriával kapcsolatban sokan úgy vélik, hogy Aszadék leváltása egyúttal a kisebbségeknek – így a drúzoknak is – garantált jogok megszűnésével járhat, együtt buknának tehát a rendszerrel. Izrael mégis a hatalomváltást mellett tör lándzsát. Ön mit gondol erről?
– Mindenki szeretné látni, mi lesz Aszad után. Sajnos fennáll a lehetősége annak, hogy Szíriában is a radikális iszlamisták kerülnek hatalomra, de bízom abban, hogy bármilyen változás egyúttal a demokratikus rendszer kiépülésével jár együtt, amivel a szintén diktatúrában élő kisebbségek is jól járnak.
– Értsük ezt úgy, hogy inkább a demokratikus törekvésekkel bíró radikálisok, mint Aszad?
– Egy kormány lehet iszlamista és demokratikus egyszerre. De ha radikális, akkor nem valószínű, hogy az utóbbi a fő törekvései között lenne. És az a kisebbségeknek lesz rossz.
– Izrael legnagyobb gondja mostanság Irán, ám az ezzel kapcsolatos kommunikáció követhetetlen: egyszer megtámadnák, máskor pedig megvárnák az amerikai elnökválasztást. Mi a helyzet most?
– Irán nemcsak nekünk, az egész térség számára fenyegetést jelent, így nem lenne jó, ha atomfegyverre tenne szert. Komolyan vesszük Ahmedinezsád elnök szavait, amikor a megsemmisítésünkről beszél. Meg kell őt állítanunk, ennek érdekében pedig minden lehetőség az asztalon van.
– Ebbe a háborúval való fenyegetés is beletartozik?
– Ha nem változik az ottani politika, a katonai beavatkozás is egy lehetőség.
Forrás: Magyar Hírlap