Ilan Mor budapesti izraeli nagykövet az iráni atomprogramról, az arab tavasz következményeiről, valamint a közel-keleti békefolyamatról beszélt kedden a Közép-európai Egyetemen (CEU), hangsúlyozva, országa békében szeretne élni szomszédjaival. Előadását közbekiabálás zavarta meg.
A diplomata hangsúlyozta Izrael demokratikus jellegét, valamint rámutatott, hogy a zsidó állam védhető határok kialakítására törekszik, emellett pedig szeretne békében élni szomszédjaival. A mostani kiszámíthatatlan, veszélyes, új kihívásokkal teli környezet nem kedvez ennek a törekvésnek – tette hozzá. A függetlenségének 64. évfordulóját ünneplő Izrael budapesti nagykövete elmondta, hogy országa stratégiai környezete sokat változott az utóbbi időben. Ilan Mor szerint nem kérdéses, hogy Irán minden tőle telhetőt megtesz Izrael megsemmisítéséért, és – mint fogalmazott – Európának nem szabad “bedőlnie” Teherán “alkuszmentalitásának”. Úgy fogalmazott: míg “hetven évvel ezelőtt egy magát felsőbbrendűnek tartó faj akarta kiirtani a zsidókat, ma egy magát felsőbbrendűnek tartó vallás” törekszik ugyanerre. “A különbség csak annyi, hogy most már meg tudjuk védeni magunkat” – tette hozzá.
A diplomata előadásának végén a közel-keleti békefolyamatról beszélt. Az utóbbi hatvannégy évben nem változott az alapkonfliktus: az arabok képtelenek elfogadni Izrael létét – magyarázta a nagykövet, szerinte a béke útjában álló legnagyobb akadály az, hogy miközben a palesztinok saját államot akarnak, az Izrael területére való visszatérés jogához is ragaszkodnak.
Ilan Mor véleménye szerint két út áll a régió országai előtt, Szíria és Irán, vagy a második világháborúból kilábaló Európa útja. “Izrael békét akar a leendő palesztin állammal”, de ez nem képzelhető el kölcsönös kompromisszumok nélkül – mutatott rá.
Ekkor a hallgatóság soraiból egy fiatal férfi azt kiabálta: “Soha nem felejtjük el a nakbát, soha nem felejtjük el a nakbát, te hazug.” A férfit a biztonságiak kivezették a teremből.
Május 15-e a palesztin nakba (katasztrófa) napja. A Gergely-naptár szerint a palesztinok május 15-én, az izraeli függetlenség napja után egy nappal emlékeznek meg hányattatásaik kezdetéről, amelynek következményeként mintegy 700 ezer palesztin menekült el az újonnan létrejött Izraelből.
A nagykövet a bekiabálásra csak annyit mondott, megérti a férfit, ugyanakkor szerinte a múlt felhánytorgatása helyett reménykedve kell a jövő felé kell fordulni. “Ha egyszer elkezdünk beszélni egymással, akkor nem lövünk a másikra” – mondta. Hozzátette, “mindkét fél sokat szenvedett, de ezt félre kell tennünk ahhoz, hogy képesek legyünk békét kötni”.
A rendezvénynek a kérdésekre fenntartott részében diáklányok ingerülten fordultak a diplomatához. Egyikük azt sérelmezte, hogy Izraelben nem lehet megemlékezni a nakbáról, nem tanítják az iskolákban, sőt az egyik izraeli parlamenti képviselő azt mondta, ez olyan, mintha a második világháborúban elesett náci katonákról emlékeznének meg. A másik diáklány a Negev-sivatagban élő beduinok rossz helyzetéről szólt.
Egy férfi kérdésére, aki a zsidó állam létrejöttének körülményeit és egy másfajta megoldás lehetőségét firtatta, a diplomata határozott hangnemben válaszolt: “Cionista vagyok. Izraelben születtem, a feleségem és a gyerekeim is ott születtek, az az otthonom. Izraelért dolgozom, mert hiszek a cionista eszmében, abban, hogy másokhoz hasonlóan a zsidóknak is joguk van az önrendelkezéshez.” A nagykövet hangsúlyozta, létrehoztak egy államot, amely fenn fog maradni.