„Az emlékek az egyetlen olyan biztos kikötők, ahonnan nem tudnak minket elűzni” – idézte Hagai Mei-Zahav egy tízéves kisfiúnak a holokauszt utolsó napjaiban papírra vetett szavait. Izrael állam budapesti nagykövet-helyettese elmondta, ezeket a szavakat egy romániai kisváros árvaházában írta a fiú, akit odamenekítettek több száz másik gyerekkel együtt, s onnan Izraelbe szállították őket.
„Ez a kisfiú az emlékezés és az emlékeztetés fontosságára hívja fel a figyelmet” – hangsúlyozta a nagykövet helyettese, aki szerint nemcsak magunkban, a szívünkben kell emlékeznünk a holokausztra, hanem másokat is emlékeztetnünk kell rá.
Hagai Mei-Zahav szólt a világszerte – így hazánkban is – zajló holokauszttagadásról is, ami véleménye szerint egyrészt megszentségteleníti az áldozatok emlékét, másrészt pedig elveszi a világtól a lehetőséget, hogy tanuljon belőle.
„Ez a kiállítás is egy eszköz, amelynek segítségével mindenkit emlékeztetni tudunk arra, hogy mi történt, illetve a következményekre, s arra is, hogy ítéljék el a holokauszttagadókat” – jelentette ki. Hozzátette, a holokauszt az emberiség szeme és lelkiismerete előtt kell, hogy álljon, mint örök figyelmeztetés, ami veszélyeztette az élet szentségét, az emberek közötti egyenlőséget, a szabadságot és a békét.
„Bármikor bárkivel megtörténhet”
A mindenkori jelen, az utódnemzedékek feladata és felelőssége, hogy azok a történelmi események, amelyek meghatározóak voltak ne merüljenek feledésbe, hogy valóban lehessen okulni belőlük – erről
Solymos László beszélt a megnyitón. Az alpolgármester kijelentette, a holokauszt, az európai és a magyarországi zsidóság szinte teljes, módszeres elpusztítása olyan esemény, amely minket és az utánunk következő generációkat arra kötelez, hogy megtartsuk emlékezetünkben, s újra és újra hitelesen megmutassuk.
Haraszti György, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke arra emlékeztetett, hogy az áldozatok közül szinte minden tizedik magyar származású volt. A teljes terjedelmében mintegy kétszáz fotót tartalmazó Auschwitz Albumot kicsit megtévesztő nevezte, hiszen az SS-tisztek által készített fotók kizárólag a folyamat végét mutatják meg. Haraszti György szerint legalább ilyen fontos lenne azt a folyamatot is bemutatni, melynek a vége a haláltábor.
A legborzasztóbb azt tartja a Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke, hogy ezek az emberek Auschwitz-Birkenauba történt megérkezésük előtt hétköznapi emberek voltak. Pont olyanok, mint mi.
„Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez bárkivel bármikor megtörténhet. Természetesen mindent el kell követnünk, hogy ne történhessen meg. Én ebben látom ennek a kiállításnak a mondanivalóját” – fogalmazott.
28 fotó a haláltáborból
A március másodikáig a Szegedi Gazdasági Középiskola Kőrösy József Tagintézményében látható tárlat 28 képet mutat be. A kiállítást a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány hozta létre még 2004-ben, Szeged immár a harminckilencedik kiállítóhelyszín.
Az Auschwitz Album egyedülálló képei a Kárpátaljáról Auschwitz-Birkenauba érkező magyar zsidó transzportokat örökítik meg. Az SS-tisztek által 1944-ben készített több mint kétszáz képet a kárpátaljai Bilkéről deportált Jákob Lili találta meg 1945-ben a Dora-Mittelbau koncentrációs tábor felszabadításakor. A képek nemcsak a zsidók válogatását, a gázkamrák felé tartókat, vagy a munkaképesek sorsát, hanem elrabolt javak feldolgozását is megörökíti. A krematóriumok előtt gyanútlanul várakozókról is készültek fotók, nem sokkal haláluk előtt.
A hét téma köré csoportosított képek mellett Szeged egykori zsidó közösségének sorsáról tanúskodó dokumentumokat, fotókat is bemutat a kiállítás. Az Auschwitz Album kiállításra az iskolák 7-12. évfolyamos osztályait várják szervezett formában, de természetesen nyitva tartási időben bárki megnézheti a tárlatot. A tárlat sajátossága az is, hogy a látogatókat középiskolás és egyetemista diákok kalauzolják végig a tárlaton.