A Közel-Kelet e térségében kialakult helyzetnek első pillantásra nem sok értelme van. Izrael kijelentette, hogy támogatja a két állam megalapítását a két nép számára, ezek közül az egyik a Palesztin állam. A palesztinok azt mondják, államot akarnak. Akkor a két látszólagosan azonos hozzáállás miért is nem vezet a kívánt eredményhez? A válasz egyszerű: mindkét félnek ellenkező nézetei vannak a cél elérésének módjáról.
Izrael azon az állásponton van, hogy a Palesztin államnak egy nyílt és teljes körű békefolyamat során kell létrejönnie. Egy új állam megalakulása körül felmerülő bonyolult kérdéseket illetően kizárólag tárgyalások útján lehet megegyezni.
A Palesztin Hatóságok (PH) azonban megpróbálják megkerülni az egyeztetéseket és Izraellel való békekötés nélkül létrehozni egy államot. Ez az oka annak, hogy lassan három éve utasítják el a komoly tárgyalásokban való részvételt, ahogy döntésüknek is, hogy az ENSZ-hez fordultak az elismerésükért.
Áthidalhatatlan szakadék tátong egy békében élő és egy háborús állam között. Izrael és a palesztinok közötti kapcsolat jövője ezen a különbségen múlik. Olyan államuk lesz a palesztinoknak, ahonnan további támadásokat indíthatnak Izrael ellen, vagy olyan országot építenek, amely szomszédjával békés egyetértésben él majd?
Tárgyalások helyett a palesztinok diplomáciai hadviselést folytatnak Izrael ellen. Kérelemmel fordultak az ENSZ-hez államuk elismerésért, közvetlenül megsértve ezzel az Izraellel együtt aláírt Oslói Egyezményt, mely kifejezetten tiltja Ciszjordánia és Gáza státuszának megváltoztatására irányuló egyoldalú akciókat.
Napnál is világosabban látszik, hogy a Palesztin Hatóságok nem igazán érdekeltek a béketárgyalásokban. A helyzet rosszabbra fordulását jelzi, hogy a palesztinok egyre több feltételhez kötik a tárgyalások újrakezdését.
A Palesztin Hatóságok első előfeltétele a telepes tevékenység beszüntetése. Következő lépésük az Izrael által Ciszjordániában kezdeményezett építkezések tíz hónapos moratóriumának semmibe vétele volt, csak kilenc és fél hónap elteltével döntöttek a tárgyalások folytatásáról.
Hatórányi beszélgetés után ismét felfüggesztették a tárgyalást, majd azt kérték, hogy Izrael vesse alá magát követeléseiknek, és ismerje el az 1947-es tűzszüneti vonalakat (téves hivatkozásokban a ’67-es határok) a jövőbeli Palesztin állam határaiként. Sajtóközleményekben már megjelent, hogy előkészítik a harmadik előfeltételt: az izraeli börtönökben fogva tartott, elítélt, palesztin terroristák szabadon engedése.
Továbbá, a közvetlen tárgyalások elkerülését célzó stratégiájukhoz híven úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a Kvartett (Egyesült Államok, EU, ENSZ, Oroszország) szeptember 23-i sürgős felhívását, miszerint „le kell küzdeni a jelenlegi akadályokat, és folytatni kell a közvetlen, kétoldalú izraeli-palesztin tárgyalásokat késlekedés és előfeltételek nélkül”.
Eközben a palesztinok úgy próbálják meg beállítani a telepeket, mint a béke valódi akadályát. A palesztinok már évtizedekkel az első ciszjordániai telep megjelenése előtt hadban álltak, és ahogy valaki nemrég viccesen megjegyezte, a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet, a PH elődje) „1964-ben jött létre, hogy véget vessen az 1967-es megszállásnak”.
Miközben a Palesztin Hatóságok diplomáciai hadviselést folytatnak, a Hamasz által ellenőrzött Gázai Övezet valódi hadat visel, egymás után lövik rakétáikat a dél-izraeli civilekre. Múlt év májusában a Palesztin Hatóságok békéről szóló megállapodást kötöttek a Hamasszal, figyelmen kívül hagyva a szervezet krédóját (mely Izrael és a zsidók elpusztítására szólít fel), gyilkos terrorista támadásait, és a békével szembeni teljes elutasítását.
Izrael két palesztin entitással áll szemben: az egyik erőszakkal, a másik diplomáciai papírokkal csap le, az egyik Grad rakétákat használ, a másik pedig politikai cseleket.
Az egyetlen járható út, amin a palesztinok valaha elérhetik az államalapítást, az Izraellel való konfliktus feloldását célzó, a békés viszony kialakítására és az együttműködésre irányuló közvetlen tárgyalásokon keresztül vezet. Ezért Izrael újra időt kért és felszólított a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre.
A nemzetközi közösségnek nyilvánvalóvá kell tennie a Palesztin Hatóságok számára, hogy nem lehet megkerülni a béketárgyalásokat, és hogy vissza kell térniük a tárgyalóasztalhoz. Egy útépítésnél az elkerülő utak hasznosak lehetnek, de ebben az esetben nem vezetnek sem a békéhez és sem a biztonsághoz.