Gazdasági szektorok

Gazdasági szektorok

  •   Ipar
  •  
    •    
    ​Izrael ma már iparosodott állam; az ország termelésének (beleértve a hagyományos területeket is) alapját az intenzív és kifinomult kutatási és fejlesztési szféra, valamint a csúcstechnológiai folyamatok, eszközök és gépek képezik – mindez a rendkívül gyors és intenzív fejlődés eredménye.
  • Holt-tengeri Magnézium gyárak (Israel Chemicals Ltd. jóvoltából)
     
    ​A jelenlegi dinamikus, erősen diverzifikált ipari szektor a 19. század végén alapított kisebb műhelyekből fejlődött ki, amelyek eredetileg szerszámok készítésével és mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkoztak. Két meghatározó tényező indította el a műhelyeket a modern gyárak felé vezető változás útján: egyrészt sok vállalkozó és tapasztalt mérnök bevándorló érkezett Németországból az 1930-as évek során, másrészt a második világháború (1939–1945) alatt megnőtt az ipari termékek iránti igény. A térség szövetséges hatalmainak olyan ellátásra volt szüksége, különös tekintettel a ruházatra és konzerv élelmiszerekre, amelyeket a háború miatt nem lehetett Európából importálni.
     
    economytefen.jpgAz 1970-es évekig a hagyományos iparágak, mint az élelmiszer-feldolgozás, a textilipar, a divat, a bútoripar, illetve a talajjavító és rovarirtó szerek, gyógyszerek, vegyszerek, gumi, műanyag és fémtermékek előállítása adták az ország ipari termelésének jelentős részét. Ebben az időszakban a források túlnyomó hányadát a fejlődő mezőgazdaságba, az élelmiszer-előállításba és -feldolgozásba, az infrastruktúra kialakításába és a képzetlen bevándorlók számára történő munkahelyteremtésbe fektették.
     
    Az iparosodás következő szakasza az ország védelméhez szükséges fegyverek fejlesztése és termelése köré összpontosult. A folyamat az újszülött országot veszélyeztető fegyverembargó miatt gyorsult fel. A légiközlekedésbe és fegyveriparba fektetett hatalmas beruházások olyan új technológiákat hívtak életre, amelyek később Izrael egyedülálló csúcstechnológia iparának alapját képezték (ide sorolhatók például az orvosi eszközök, az elektronika, a számítógépes szoftverek és hardverek, illetve a telekommunikáció). Az 1980-as években hazatértek a Szilícium-völgyben dolgozó izraeliek, és olyan multinacionális vállalatok fejlesztési központjait nyitották meg, mint az Intel, a Microsoft és az IBM. Az 1990-es években magas fokon képzett tudósok, mérnökök, műszaki szakmunkások és orvosok érkeztek a korábbi Szovjetunióból, amivel sikerült elérni azt, hogy Izrael ipara elérje jelen fejlettségi szintjét, és kifejlessze széles termékpalettáját.
     
    A természetes erőforrások és nyersanyagok hiányában Izrael előnyei a magasan képzett munkaerő, a tudományos intézetek és a kutatási-fejlesztési központok. Manapság az izraeli ipar főleg magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek előállítására koncentrál, amelyeket saját tudományos kreativitásának és technológiai innovációjának köszönhetően fejlesztett ki.
     
    ecnomyindicators.jpg

    A legtöbb fejlett gazdaságtól eltérően, ahol az iparban alkalmazottak száma változatlan maradt, illetve az 1990-es évek elején még enyhén csökkent is, Izraelben arányuk folyamatosan nőtt. 2006-ban Izrael iparának növekedési üteme a fejlett gazdaságok között Dél-Korea után a világon második volt.
     
    Az elmúlt két évtizedben az ipari termelés nemzetközi szinten jelentős fejlődést ért el, különös tekintettel az orvosi elektronika, az agrártechnológia, a telekommunikáció, a finomvegyipar, a számítógépes szoftverek és hardverek, valamint a gyémántmetszés és -csiszolás területén. 2005-ben a termelőiparban 412 ezren dolgoztak – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya világviszonylatban csak az Egyesült Államokban és Hollandiában volt magasabb. 2004-ben mintegy 13 ezer ipari üzem adott át 58 milliárd dollár értékű termelést – ennek több mint fele exportcikk volt.
     
     
  •  

  • Csúcstechnológiai iparágak

  •  
    ​
    A leggyorsabb növekedési ütemet (az elmúlt években átlagosan 8 százalék) a csúcstechnológiai iparágak produkálják, ahol magas a képzett munkaerő és a tőkebefektetés aránya, bonyolult előállítási technológiákat alkalmaznak, és jelentős kutatási és fejlesztési beruházás szükséges – Izrael, a világon szinte egyedülállóan, a GDP 4,4 százalékát áldozza ilyen célokra. Az ENSZ szakértői szerint az izraeli kutatás-fejlesztési ágazat a világ tíz legjobbja között szerepel. A kitűnő minősítés elsősorban az alapkutatást és a kockázati tőkét biztosító egyetemi kutatóintézeteknek köszönhető.
     
    Jól jelzi a csúcstechnológiai iparágak növekedésének jelentőségét, hogy míg 1965-ben mindössze 37 százalékát adták az ipari termelésnek, úgy húsz évvel később ez a szám már 58 százalékra, 2006-ban pedig hozzávetőlegesen 70 százalékra emelkedett. A csúcstechnológiai termékek majdnem 80 százalékát exportra gyártják, a hagyományosabb, kisebb technológiai igényű cégek áruik mintegy 40 százalékát exportálják.
     
    A csúcstechnológiai export értéke négyszeresére nőtt: 3 milliárd dollárról (1991) 12,3 milliárd dollárra (2000). 2006-ban már 29 milliárd dollárt ért el, amelyhez hozzáadódik a csúcstechnológiai szolgáltatások exportja 5,9 milliárd dollár értékben. 2001-ben és 2002-ben lassult ugyan a gazdaság, de azt követően a csúcstechnológiai iparág lábalt ki elsőként a válságból, és 2003-ban már pozitív növekedést mutatott. 2006-ban az ICT-ágazat (információ és kommunikációs technológia, a csúcstechnológiai iparág fő szektora) 24 milliárd dollár értéket termelt meg. A csúcstechnológiai ipar az üzleti szektor GDP-jének 17 százalékát adja, 185 ezer embernek biztosít munkahelyet; a polgári kutatás-fejlesztési költségei meghaladják a 3,3 milliárd dollárt, az export értéke pedig megközelíti a 16 milliárd dollárt. A kutatás-fejlesztésre szánt költségvetés több mint 90 százalékát (2006-ban 7 milliárd dollár) a csúcstechnológiai iparág kapja, ennek jelentős része vegyes vállalkozások tőkealapjain keresztül jut el a megfelelő helyre.
     
    Az elmúlt években a kormány a sikeres kezdő vállalatoknak nyújtott kölcsön visszafizetése mellett osztalékot is kap az ilyen alapokban meglévő részesedése után. A korábban említett hat államközi alapítvány mellett Izrael közös kutatás-fejlesztés finanszírozási megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal, Kanadával, Olaszországgal, Belgiummal, Ausztriával, Franciaországgal, Svédországgal, Németországgal, Hollandiával, Írországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, Hongkonggal, Indiával, Törökországgal és Kínával.
     
    Az információtechnológia (internet, elektronikus kereskedelem stb.) korában Izrael gazdasága, különösen a csúcstechnológiai iparágak, világelsők között szerepel. Számos nemzetközileg elismert izraeli vállalatot nagyméretű cégcsoportok többmilliárdos tranzakció keretében vásároltak meg. A kiemelkedő innovatív hajlamnak és a magasan képzett munkaerőnek köszönhetően Izraelben sok új vállalkozást indítanak. Jól mutatja az izraeli csúcstechnológia elismertségét, hogy egyre több cég van jelen a Wall Streeten és az európai tőzsdéken.
     

  • Izrael gyémántipara

  •  
    ​Az izraeli gyémántipar olyan sokoldalú, mint a valódi gyémánt, ennek köszönhetően az ország vezető gyémántelőállító és -kereskedelmi központ. Az izraeli gyémánt a bizalom és a megbízhatóság szinonimája, garantáltan valódiak, és termelésük konfliktusmentes.
     
    Az izraeli gyémántipar emellett világelső mind technológiai felkészültségét, mind szakértelmét tekintve, ezzel is biztosítva a gyémántcsiszolás magas minőségét. A helyi termelés és a nyers, illetve csiszolt gyémánt adómentes importja gondoskodik a versenyképes árakról. Az Izraeli Gyémánttőzsde a világ legnagyobb gyémántkereskedéssel foglalkozó központja. Itt egy helyen megtalálható minden, ami a gyémántvásárláshoz szükséges.
     
    A 2006. évben a gyémántexport értéke elérte a 13 milliárd dollárt. A legfontosabb partnerek az Egyesült Államok (63 százalék), Hongkong (14 százalék) és Svájc (11 százalék). Az ékszerekhez szükséges kisméretű csiszolt kövek előállításában Izrael világelső. A változatos méretű és formájú gyémántok csiszolásának viszonylatában a vezető termelő és értékesítési központnak számító Izrael önmagában az iparág 40 százalékát produkálja.
     

  • Mezőgazdaság

  •  
    ​Izrael mezőgazdaságát a természetes erőforrások, különösen a víz és a megművelhető földterület szűkössége jellemzi: a teljes termelési rendszer a hiányok okozta akadályok leküzdésére irányul. A kutatók, termelők és az agráripar ágazatainak szoros együttműködése következtében folyamatosan növekszik a mezőgazdasági termelés, együttesen új módszereket fejlesztenek ki és alkalmaznak valamennyi területen. Az eredmény: modern mezőgazdaság egy olyan országban, ahol a vidék több mint fele sivatag.
     
    economyirrigation.jpgAz izraeli gazdáknak és tudósoknak mostoha körülményekkel és korlátozott vízkészletekkel kellett megküzdeniük. Tapasztalataik különösen értékesek a fejlődő országok számára. A siker kulcsa a gazdák eltökéltsége és találékonysága, valamint a tudósok elkötelezettsége, hogy virágzó mezőgazdaságot hozzanak létre, és megmutassák, hogy a föld értéke a felhasználás mikéntjében rejlik. A kutatás-fejlesztési szektor és az ipar szoros együttműködésének köszönhetően piacorientált agrárüzletág alakult ki, amely agrártechnológiai, különösen öntözési megoldásokat exportál a világ minden részére.
     
    Az izraeli mezőgazdaság sikertörténet, amely a megművelhető föld és a szűkös vízkészletek legjobb kihasználásáért folytatott hosszú és kemény küzdelemről szól. A modern sótalanító telepek és a hozzájuk kapcsolódó szakértelem szintén keresett exportcikkek. Amikor a 19. században a zsidók újra elkezdték benépesíteni történelmi hazájukat – leginkább ideológiai okokból – elsődleges erőfeszítésük a pusztaság termővé tétele volt. Izrael mezőgazdasági sikerének titka a gazdák és az államilag finanszírozott kutatók szoros együttműködésében rejlik. Új módszereket fejlesztettek ki és alkalmaztak a mezőgazdaság valamennyi ágazatában, és hatalmas lépéseket tettek a technológiai megoldások, az öntözési technikák és az innovatív agrártechnikai felszerelések kidolgozásában.
     
    Mióta Izrael 1948-ban függetlenné vált, a teljes megművelt terület 2,6-szorosára nőtt, összesen hozzávetőleg 435 ezer hektár földet vontak be a termelésbe. Az öntözött területek nagysága megnyolcszorozódott, az 1980-as évek közepéig mintegy 250 ezer hektárra nőtt. A növekvő vízhiány és az intenzív urbanizálódás miatt azonban ma már nem éri el a 200 ezer hektárt sem. Az elmúlt fél évszázad alatt a mezőgazdasági települések száma 400-ról 750-re nőtt, de az itt élő népesség aránya 12 százalékról 5 százalékra csökkent.
     
    Napjainkban Izrael élelmiszerének túlnyomó hányadát az országban termelik meg, és importtal egészítik ki. A fő behozatali termékek a gabona, olajos magvak, hús, kávé, kakaó és cukor – ezek értékét bőven fedezi a mezőgazdasági export. A gazdaságokból elsősorban tejtermékek és baromfi származik. Emellett termesztenek különféle virágfajtákat, gyümölcsöket és zöldségeket, különösen a melegebb vidékeken, ahol az éghajlatnak köszönhetően hamarabb érik be a termés, mint Európában: ez jelentős piaci előnyt biztosít a gazdáknak. A téli hónapok alatt Izrael Európa melegháza, amikor az ország dinnyét, paradicsomot, uborkát, paprikát, epret, kivit, mangót, avokádót, citrusféléket, hosszú szárú rózsát és szegfűt exportál.
     
    A mezőgazdasági termékek 1950-ben a GNP 11 százalékát adták, ez az arány 2006-ra 1,5 százalékra csökkent. Az agrárexport a teljes export 60 százalékáról kevesebb, mint 2 százalékára esett. Az éves export abszolút mértékben 20 millió dollárról (1950) 1 milliárd dollárra nőtt (2006), ez többek között az újító módszereknek, a modern öntözési és vízkezelési technikáknak, valamint az exportorientált termelésnek köszönhető.
     

  • Építőipar

  •  
    ​Az állam kezdeti időszakában a lakóházak építése a teljes építőipar 84 százalékát tette ki. A következő évtizedekben az arány az infrastrukturális építkezések fokozódása miatt 70-75 százalék között mozgott. 1991-ben azonban ugrásszerűen 86 százalékra emelkedett, hogy képes legyen kielégíteni a tömegesen érkező bevándorlók igényeit. Ennek köszönhetően az építőipari össztermelés is látványosan felívelt abban az évben, a lakásépítés pedig 83 500 új egységgel rekordot döntött. Azóta fokozatosan csökkent az arány, 2004-ben 29 ezer új lakás építését kezdték meg. A rekordnagyságú építkezésindításokat követően 1992-ben fejezték be a legtöbb (70 ezer) lakást, 2005-ben már csak 31 700 készült el. Az építőipar egykor a gazdaság egyik húzóágazatának és a gazdasági aktivitás barométerének számított, 2006-ban a szektor GDP részesedése a kezdeti (1950) 30 százalékról mindössze 5 százalékra csökkent.
     
    Kezdetben szinte minden építkezést a kormány kezdeményezett és finanszírozott, 1958 (67 százalék) és 1989 (16 százalék) között ennek aránya fokozatosan csökkent. Az 1990-es évek elején, amikor a magánszféra nem tudta kielégíteni a hirtelen érkezett többszázezer bevándorló keltette igényeket, a kormány általi kezdeményezések száma átmenetileg ismét megemelkedett. Az elmúlt években általánosan emelkedett az életszínvonal, ezzel párhuzamosan egyre keresettebb lett az izraeli ingatlan a külföldiek körében – mindezek következtében új jelenségként a drágább lakások ára látványosan növekedett, az olcsóbbaké pedig csökkent.
     
    Az izraeli cégek vezető szerepet töltenek be az épületek fémszerkezetének és az előre gyártott elemek (nyílászárók, szaniterek, csővezetékek, rögzítők, kiegészítők stb.) tervezése és gyártása terén. A termékeket világszerte értékesítik, valamennyi kontinens nagyobb építkezésén megtalálhatók.

  • Közlekedés és távközlés

  •  
    ​A közlekedési és a távközlési szektor jelentősége jóval meghaladja a gazdasági statisztikák tükrözte kis részesedési hányadot, mivel infrastrukturális iparként – akárcsak a háztartásokat is – a gazdaság minden egyéb ágazatát szolgálja. Inkább szolgáltató, mint termelő szektor, amely a modern gazdaságokra jellemző módon sokkal gyorsabban növekszik, mint bármelyik termelési ágazat. A közlekedésen belül a légiközlekedési iparág a turizmussal párhuzamos növekedésének köszönhetően figyelemre méltó bővülést mutatott az elmúlt években, de a távközlés még ezt is felülmúlja.
     
    A közlekedés és a távközlés 2006-ban együttesen a GDP 7 százalékát, az export mintegy 8 százalékát adta, és az ország munkaerejének 5 százalékát foglalkoztatta. Termékeinek 36 százalékát a szárazföldi közlekedés, 20 százalékát a vízi és légiközlekedés, 39 százalékát a kommunikáció, a maradék részét pedig különböző szolgáltatások teszik ki.
     
    Az 1950-es évek eleje óta a tengeri kereskedelem (bruttó tonna) tízszeresére növekedett, az utasszállítók tízszer több utast szállítanak, az úthálózat hossza megduplázódott, a buszok száma majdnem megháromszorozódott, a teherautók száma pedig tízszeresére növekedett.

  • Turizmus

  •  
    ​economytourismjer.jpg
    Izraelnek rengeteg vonzerővel bír a turisták számára: földrajzi sokszínűség, régészeti és vallási színhelyek, felhőtlen napsütés és modern üdülők a Földközi-tenger, a Kineret-tó (Galileai-tenger/Tiberias-tó/ Genezáret-tó), a Vörös-tenger és a Holttenger partján. A turizmus szempontjából a 2000. év rekordnak számított: 2,41 millió turista látogatott az országba. A korábbi értékek: 33 ezer (1950), 118 ezer (1960), 441 ezer (1970), 1,18 millió (1980), 1,34 millió (1990). A politikai helyzet miatt 2001-ben visszaesett a látogatók száma (1,2 millió), de ezt követően újra emelkedett, 2006-ban már 1,84 millió turista érkezett, 2007 végére pedig számuk várhatóan eléri a 2,3 milliót.
     
    A turisták 57 százaléka Európából, 32 százaléka az amerikai kontinensről, 8 százaléka pedig Ázsiából érkezik.
     
    A turizmus 2006-ban 2,8 milliárd amerikai dollár értékű külföldi devizabevételt, azaz a teljes exportból származó bevétel 5 százalékát, a szolgáltatásexport 16,8 százalékát eredményezte.
     
    A turizmus ugyan a GNP kevesebb, mint 3 százalékát adja, a külföldi deviza hozzáadott értéke 85 százalék (ezzel az ország exportiparában a hozzáadott érték szempontjából vezető helyet tölt be), és hozzávetőlegesen 80 ezer főt foglalkoztat. A turizmusban hatalmas, mind ez idáig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, ezért Izrael gazdasági növekedés-tervezetének fontos tényezője.